Amikor ez a téma foglalkoztat, legelőször mindig az a kérdés ötlik fel bennem, hogy egyáltalán mi a barátság, és ki a barát? Az értelmező szótár szerint: két vagy több személy között levő baráti érzelem, viszony. Igen, ezt érti szerintem mindenki, de, ez csak egy fogalom meghatározására szolgáló felszínes mondat. Mi a Barátság? Valószínűleg ezt a kérdést senki nem tudja általánosítva megválaszolni, mert személyenként és kultúránként is eltérő lehet, de az összes ilyen kapcsolatnak mégis vannak közös vonásai.

   Sokan azt hiszik, hogy erről a témáról nincs mit beszélni, hiszen ez egy klasszikus fogalom. Persze. Csak az a baj, hogy ez jelentősen eltorzult mára az emberek felfogásában. Mindenre azt hiszik, hogy meg lehet oldani gyors, és instant módon, pedig ez nem igaz. Ez egy lassú folyamat, aminek a vége az, hogy eléred a kiteljesedést, a boldogságot, és a megnyugvást. Ahogy Hamvas Béla írja: “Ma a barátságról oly keveset írnak, az ok nem egészen az, hogy a barátság klasszikus téma, s a mai ember a klasszikus témához kicsiny. Az ok inkább az, hogy a barátság klasszikus kapcsolat, s a mai ember a klasszikus kapcsolathoz kicsiny. Soha az emberiség nem volt még olyan közel ahhoz, hogy valahány lény csak van, annyi dúvaddá váljon, és lesből egymásra vicsorogjon.”

   Ez a kapcsolat nem csupán egy kommunikációs kontaktus, és nem is haverság. Most nem a jópajtásokról szeretnék írni, mert ezeknél sokkal mélyebb dologról van szó. Mélyebb, mint a rokoni szálak, összetartóbb sokszor, mint a családi kötelék. Idillikus, mert a barátot úgy fogadjuk el, ahogy van, és pozitív hatással tud lenni mindkét fél a másikra. Egy baráti kapcsolatban csend van, nyugalom és béke, ahol önmagad lehetsz. 

   Nincsenek veszekedések csak viták, fontos, hogy legyen egy vitakultúra. A barátot nem azért fogadjuk el, mert jól néz ki vagy mert gazdag, hanem önmagáért. Azért, aki.  Szerintem aki nem önmagáért van a másikkal, akit barátnak nevez, az nem barátság, hanem érdek-kapcsolat. A barátság akkor fenntartható, hogyha megvan a kölcsönös érdeklődés egymás személyisége, érdeklődési köre, világszemlélete iránt.

   Kicsit hasonlít a szerelemhez, de mégsem egyenértékű azzal. Mert míg a szerelem nem „kérdez meg”, hogy szeretnéd-e, addig a barátság két fél közös beleegyezésen alapul. A görög mitológiában Philotész (a barátság és a szeretkezés istennője) az egyik leggyengédebb isten, nem erőlteti rá magát senkire, de egy igazi barátságot örökre összetart.

   Véleményem szerint két ember közti barátság kicsit olyan, mint egy szemüveg. Más nézőpontból tudod szemlélni a világot, a barátod perspektívájából, és ezáltal nyitottabbak lehetünk a világ, és sok új dolog felé. De ez a szemüveg valamikor megkarcolódik, és akkor zavaró, fárasztó. Ilyenkor le kell venni, ignorálni kell mások véleményét, hogy újra megtaláld önmagadat. Utána a karcok már gyorsan helyrehozhatóak. De  amikor leveszed ezt a szemüveget, akkor homályosabban látsz, mert szükséged van másokra és mások véleményére az éleslátáshoz.

   Minden barátság egy gyémánt, amit néha csiszolgatni kell, féltőn őrizni, és az idő múlásával csak egyre értékesebb lesz, amit senki sem pótolhat, mert nem is pótolható.
----------------------------------
források:
Magyar Értelmező Kéziszótár, készült az MTA Nyelvtudományi Intézetben, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1992, 91 old. , ISBN 963 05 3028 7 
https://www.hamvasbela.org/2011/11/hamvas-bela-baratsag.html