Nem vagyok filmelemző, sem hozzáértő, de úgy gondoltam, hogy muszáj megírnom ezt a filmajánlót, mert számomra a Holt költők társasága egy olyan film, amit szerintem mindenkinek látnia kell (legalább egyszer) …

Mára elég nagy teret hódítottak maguknak az akciófilmek, fantasy-k, szuperhősös sorozatok, de nem szabad elfelejteni, hogy a régebben készült filmek vannak olyan jók (sőt, szerintem számos esetben sokkal jobbak is), mint a legújabbak. A film, amiről most lesz szó, nem is olyan régi, kicsit több, mint 30 éves, de a mondanivalója szerintem örökérvényű. Nincsenek benne szupererővel rendelkező hősök, sokkal inkább hétköznapi emberek, diákok, akik megküzdenek a saját problémáikkal, mindenki a maga módján, miközben egy remek tanár segíti őket.

Jelen esetben adott egy jóhírű, szigorú, bentlakásos középiskola, a Welton Akadémia. Tanárai mind konzervatív értékrendet képviselnek és szűklátókörűek. Tanévkezdéskor viszont egy új irodalomtanár érkezik az iskola ódon falai közé, és becsempészi magával a változást.

Egy kis kitérő: Az új irodalomtanárt, Mr. Keating-et egy remek színész, Robin Williams játszotta, akit a filmben nyújtott alakításáért 1990-ben többek között a legjobb férfi főszereplőnek járó Oscar-díjra is jelöltek, de sajnos végül nem ő kapta meg.

No, de térjünk vissza a történethez… Mr. Keating szokatlan tanítási módszerei eleinte nagy megrökönyödést váltanak ki a diákokból. Az órái nem száraz, tankönyvízű műelemzéssel telnek, hanem megtanítja a fiúkat önállóan gondolkodni, meglátni az élet szépségeit, a dolgokat több szempontból megvizsgálni, és néhány gyakorlat segítségével rávilágít arra is, hogy mindenkinek a maga útját kell járnia. „Carpe diem!” - „Ragadd meg a napot!” - sokszor hangzik el ez a felkiáltás, ami jellemző az ifjúságra és a filmben igen meghatározó szerepet tölt be.

A lelkes tanár mesél azokról az időkről, amikor ő volt fiatal, és hogy természetesen ő is meg akarta váltani a világot diáktársaival. Ezért létrehoztak egy társaságot, a Holt költők társaságát, ahol mindenki önmaga lehetett, felvállalhatták valódi énjüket, kifejezhették érzéseiket, elmondhatták az őket foglalkoztató dolgokat. A fiúknak annyira tetszik az ötlet, hogy elhatározzák, újraélesztik ezt a társaságot. Mindezt persze titokban kell tartaniuk, hiszen az efféle magatartás nem fér össze az iskola szigorú szabályaival.
Mr. Keating hatására a fiatalok előtt kinyílik az irodalom világa és a való élet is. Mindenki más és más problémákkal küzd, de a csapat látszólag összetartó, segítik egymást és jól szórakoznak, egészen addig, amíg komolyra nem fordulnak a dolgok…

Szerintem nem lövök le semmilyen poént azzal, ha elmondom, hogy minden ilyesfajta történetben van áruló, vannak szigorú tanárok, gyerekeiket meg nem értő szülők, és sokszor történik tragédia. Mr. Keating tanításai sok életet változtatnak meg, és már semmi sem lesz ugyanolyan, mint előtte. 

A tetőpont egyértelműen a film legvége, egy mára szállóigévé vált mondattal, „Ó, Kapitány, Kapitányom!”, ami egy olyan ember szájából hangzik el, aki nagyon sokat köszönhet Mr. Keating-nek, mert bátorságra tanította őt.

Összességében csak ajánlani tudom ezt a filmet, rengeteg igazsággal találkozhatunk lépten-nyomon. Remek színészek játszanak benne, és méltán nyerte el az Oscar-díjat a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriában.

Ha ennek a cikknek a hatására akárcsak egyetlen ember is kedvet kapott ahhoz, hogy megnézze, akkor én már elértem a célomat.

K.D.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------

a díjak forrása:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Holt_k%C3%B6lt%C5%91k_t%C3%A1rsas%C3%A1ga - Díjak és jelölések részénél